Az inzulinrezisztencia (IR) napjaink egyik leggyakrabban diagnosztizált anyagcsere-eltérése, amely sokszor már évekkel megelőzi a 2-es típusú cukorbetegség kialakulását. Bár gyakran emlegetett fogalom, a hátterében álló biokémiai folyamatok összetettek.
Az inzulin elsődleges feladata, hogy a vérben lévő glükózt bejuttassa a sejtekbe. Inzulinrezisztencia esetén azonban:
A sejtek felszínén található inzulinreceptorok érzékenysége csökken.
Emiatt több inzulinra van szükség ugyanazon vércukorszint fenntartásához.
A hasnyálmirigy fokozott működésre kényszerül — tartósan akár hiperinzulinémiához vezetve.
A sejtek egyre kevésbé reagálnak az inzulinra, ami anyagcsere-egyensúly felborulásához vezet.
A folyamat sokáig tünetmentes, ezért az IR-t gyakran „rejtett anyagcserezavarnak” is nevezik.
A kutatások több olyan tényezőt azonosítottak, amelyek jelentősen növelik az inzulinrezisztencia kialakulásának esélyét:
genetikai hajlam
hasi típusú (viszcerális) zsírfelhalmozódás
mozgásszegény életmód
rendszertelen étkezési ritmus
krónikus stressz és emelkedett kortizolszint
alvásminőség romlása
A kezeletlen IR hosszú távon:
megterheli a hasnyálmirigyet,
rontja a szénhidrát- és zsíranyagcserét,
növeli a szív-érrendszeri betegségek kockázatát,
elősegítheti a magas vérnyomás és bizonyos hormonális eltérések kialakulását.
A korai diagnózis lehetővé teszi a megfelelő életmódbeli változtatásokat és állapotkövetést.
