Az alvás az emberi szervezet egyik legösszetettebb fiziológiai folyamata, amelyet számos hormonális, idegrendszeri és környezeti tényező szabályoz. A modern életmód következményeként az alvászavarok előfordulása világszerte növekszik, és egyre több kutatás igazolja, hogy a tartósan elégtelen alvás nem csupán közérzeti problémákat okoz, hanem hosszú távon hatással van a sejtszintű regenerációra, az anyagcserére és az immunrendszer működésére.
A szervezet biológiai óráját a hipotalamuszban található szuprakiazmatikus mag (SCN) szabályozza. Ez a központ:
a fényviszonyok alapján állítja be a nappali-éjszakai ciklust,
koordinálja a hormontermelést (pl. melatonin),
szabályozza a testhőmérsékletet,
befolyásolja a kognitív teljesítményt.
A mesterséges fények és a késő esti képernyőhasználat képesek eltolni vagy „megzavarni” ezt a ritmust, ami késleltetett alvásfázishoz, felületes alváshoz és nem megfelelő regenerációhoz vezethet.
A kortizol természetes körülmények között reggel magasabb, este alacsonyabb szinten van jelen a vérben. Krónikus stressz esetén azonban az esti kortizol-koncentráció is megemelkedhet. Ez:
csökkenti a melatonin termelődését,
növeli az éjszakai ébredések számát,
akadályozza a mélyalvási szakaszokat,
hozzájárul a REM-fázis rövidüléséhez.
A kutatások azt mutatják, hogy már néhány hét tartós stressz is képes tartós alvászavart kialakítani.
A megfelelő mennyiségű és minőségű alvás elengedhetetlen az immunrendszer optimális működéséhez. A mélyalvás fázisában fokozódik többek között az interleukin-1 és a tumor nekrózis faktor (TNF-α) termelődése, amelyek kulcsfontosságúak a gyulladásos és immunválaszok szabályozásában. Tartós alváshiány esetén csökken a természetes ölősejtek (NK-sejtek) aktivitása, ami hosszabb távon fokozott fogékonyságot eredményez fertőzésekkel és bizonyos krónikus betegségekkel szemben.
