Vizsgálatra jönne? Jelentkezzen be telefonon!

(+36) 1 330-1143; (+36) 30 347-9212; (+36) 1 615-4636

Élelmiszer-allergia, élelmiszer-intolerancia

2016. március 1. - 19:31

Bevezetés

Az élelmiszer-allergia és az élelmiszer-intolerancia gyakran összetévesztett fogalmak; habár kórélettanilag különböző mechanizmus áll a két kórkép hátterében, a tüneteik néha nem egyértelműen differenciálhatók el egymástól. Ennek megfelelően diagnosztikájuk és kezelésük is eltérő. Az alábbi cikkben röviden összefoglaltuk a két kórkép fő típusait, jellemzőit, valamint terápiás és dietetikai vonatkozásait.

Élelmiszer-allergia

Az élelmiszer-allergia olyan gasztrointesztinális allergia, amely az élelmiszer antigénjei ellen irányuló immunológiai úton közvetített reakció, valamint a tápanyagok alkotórészei és az adalékanyagok ellen-, vagy a nemkívánatos szennyeződésre adott válasz. Gyakorlatilag bármely élelmiszer, illetve annak alkotórésze viselkedhet allergénként.

Előfordulását tekintve kisgyermekekben diagnosztizálható a leggyakrabban, 3 éves kor alatt 5% a valószínűsége, idősebb és felnőtt korban ez 3-4%. Nemek közti megoszlásában 2:1 (nő: férfi) arányt írtak le. A betegek többségénél (90%) pollenallergiát diagnosztizáltak a betegség kialakulása előtt, valamint nagyrészt (75%) valamilyen atópiás kórképekben szenvedtek (pl.: allergiás rhinitisz, aszthma bronchiale, atópiás dermatitisz).

A 7 leggyakoribb élelmiszer-allergén: tehéntej (kisgyermekkorban ez a leggyakoribb), tyúktojás, hal, kagyló, rák, szója, mogyoró (főleg a földimogyoró), liszt. A pollenallergiás betegek többségénél kimutatható keresztallergia bizonyos élelmiszerekkel szemben. Ez fordítva is igaz, hogy a friss gyümölcsökre allergiás betegek többsége pollenallergiában is szenved. Keresztallergén reakciók, nyírfapollen: mogyoró, alma, friss magos gyümölcs; fű-, gabona pollen: földimogyoró, szója, más hüvelyesek; ürömpollen: zeller, sárgarépa, fűszerek; latex-allergia: avokádó, banán, füge, szelídgesztenye, zeller, stb.

Az élelmiszer-allergiák hatásait több tényező is befolyásolhatja. Ilyen az allergén expozíció gyakorisága és mennyisége, minél többször és minél nagyobb mennyiségben találkozik a beteg az allergénnel, annál erősebb lesz a válaszreakció. Többféle allergén egy időben történő elfogyasztásakor a hatásuk összeadódik. Szezonális ingadozás figyelhető meg a keresztallergének hatása miatt (pollenek mennyisége). Egyedi tényezők is befolyásolhatják a reakció erősségét (hormonok, vegetatív idegrendszeri állapot, stressz).  Egyéb tényezők kiválthatják vagy felerősíthetik az allergiás választ (bor, kávé, forró fürdő, sport).  (2., 3.)

Szervi tünetek és előfordulásuk gyakorisága (2.)

  1. Bőrtünetek (50%): hólyagcsák (urticaria), szem-körüli (Quincke-) ödéma, viszketés, kiütés.
  2. Légúti tünetek (20%): gégeödéma, aszthma, orrfolyás-tüsszögés (rhinitisz).
  3. Gyomor-, bélrendszeri tünetek (20%): szájszárazság (prémes érzés), viszketés, ritkábban hasi görcsök, hányás vagy hasmenés.
  4. Keringést érintő tünetek (10%): szapora szívverés (tachycardia), vérnyomásesés, anafilaxiás shock.
  5. Egyéb ritka tünetek: láz, ízületi panaszok, átmeneti fültő-mirigy duzzanat.

A legveszélyesebb a fentiek közül az anafilaxiás shock, ezt leggyakrabban a mogyorófélék (földimogyoró), halak, kagylók és rákok fogyasztása válthatja ki az ezekre érzékenyekben.  (2.)  

Az allergiás reakció lefolyása és kimenetele függ a reakció típusától is. Gyakori az I-es típusú (azonnali) hiperszenzitív reakció, körülbelül 1 órán belül kialakuló tünetekkel. Immunglobulin E (IgE) által közvetített sejtválasz, mely során a hízósejtekből (mastocyták, basophil sejtek) hisztamin szabadul fel. Néha azonban III-as típusú (intermedier) túlérzékenységi reakció alakul ki, a tünetek 1-20 óra közötti intervallumban jelentkeznek, ez Immunglobulin G (IgG) által mediált válaszreakció. Ritkán IV-es típusú (késői) hiperszenzitív reakció jelentkezik, több mint 20 óra elteltével. A kiterjedés mértéke is befolyásolja a következményeket. Az alábbi táblázat ad erről összefoglalást. (2.)

A kiterjedés mértéke (4.) Veszélyeztetés Gyakoriság
Egy szervet érintő

I. A: lokális bélrendszeri tünetek

I. B: lokális bélrendszeren kívüli tünetek (pl.: bőr)

 

+

 

35%

5%

Több szervet érintő

II.: bélrendszeri allergia és 1 másik szerv érintett

III.: bélrendszeri allergia és több másik szerv érintett

IV.: bélrendszeri allergia és több másik szerv érintett,

a keringési rendszer reakciójával és/vagy anafilaxiás

shock-kal.

 

++

++

+++

 

40%

20%

<1%

A betegség kezelését tekintve alapvető fontosságú a diagnosztizált allergén teljes kiiktatása az étrendből. Sajnos alapélelmiszerek esetén (tej, tojás) nagyon nehezen valósítható meg, ennek ellenére törekedni kell a lehető legkevesebb allergén bevitelére.

Amennyiben valakinél előfordult anafilaxiás reakció, a szigorú diétán kívül szükséges egy állandó sürgősségi gyógyszercsomag készenlétbe helyezése. A csomag tartalmazhat adrenalin sprayt vagy adrenalin pent (Epipen), vízoldékony szteroidot, antihisztamint. További elővigyázatosságból nem rendelhető számukra béta-blokkoló gyógyszer, mivel ez gyengítheti az adrenalinterápia hatékonyságát.

Újszülötteknél és kisdedeknél az első 6 hónapban kizárólag anyatejes táplálás javasolt, miközben az anya eliminációs diétát folytat (ne fogyasszon tehéntejet, tojást, halat, földimogyorót), szükség esetén (pl.: laktóz allergia) a gyermek hipoallergén hidrolizátummal (HA) is etethető.

Amennyiben éveken keresztül sikeres az allergénmegvonás, az allergia megszűnését eredményezheti. Gyermekeknél több mint 50%-os és felnőtteknél 30%-os a gyógyulási arány. (2.)

Élelmiszer-intolerancia

Az élelmiszer-intolerancia nem allergiás eredetű, élelmiszerekre vagy azok alkotórészeire létrejövő reakció. Fontos elkülöníteni az IgE által közvetített allergiás folyamatoktól. A kórképen belül megkülönböztethető farmakológiai intolerancia, enzimdefektus (enzimopathia) és nem definiált eredetű csoport.

Az előfordulásáról közölt eredményekben változatosság mutatkozik, igazolt tanulmányok alapján európai országokban az arány 0,8-2,4% közötti. (2.,5.,6.)

  1. Farmakológiai intolerancia: más néven pseudoallergiás reakció (PAR) nagyon hasonló tünetekkel jár, mint az élelmiszer-allergia, mivel előbbi reakció alapja szintén a szöveti hízósejtekből történő hisztaminfelszabadulás. Különbség azonban, hogy PAR-ban nem vesznek részt IgE típusú antitestek, a hisztamin felszabadulása az azt lebontó enzim hiánya, vagy gátolt működése miatt következik be. A diaminooxidáz enzim (DAO) hiánya úgynevezett hisztamin-intoleranciát okoz, ami a PAR kialakulását okozza. A panaszok kialakulásához vezetnek az élelmiszerekkel elfogyasztott hisztamint felszabadító anyagok vagy DAO inhibitor hatású gyógyszerek.

Élelmiszerekben előforduló anyagok, amik PAR-t válthatnak ki: hisztamin (savanyú káposzta, sajt, vörösbor, stb.), szerotonin (banán, dió, stb.), tyramin (sajt, hal, bor, élesztő, banán, stb.), feniletilamin (csokoládé, stb.)

Élelmiszeradalékok is okozhatnak PAR-t: tartrazin (E 102), benzoesav (E214-219), szulfit (E220-227), hidroxifahéjsav.

Nátriumglutamát okozta PAR (kínai fűszer vagy kínai étterem szindróma): glutamát-intolerancia esetén a gyakran használt szójaszósz elfogyasztását követően 30-120 perc múlva jelentkeznek a tünetek. Ezek lehetnek gyengeségérzés, kipirulás, izzadás, szívdobogásérzés, fejfájás, asztmás betegekben rohamot válthat ki. (2.)

  1. Az enzimdefektusok leggyakoribb manifesztációja a laktáz enzim hiánya vagy csökkent mennyisége. A laktáz enzim hiánya tej-intoleranciához vezet, amely sokkal gyakoribb előfordulású, mint a tej-allergia. Primer laktázhiányban az európai felnőtt lakosság 10%-a, míg az Egyesült Államokban élő afro-amerikai felnőttek 95%-a érintett. Szekunder (szerzett) formája is kialakulhat, például gluténszenzitivitás, vékonybél betegség, illetve gyomor csonkoló műtét miatt. Az enzimhiányban szenvedő betegeknél kimutatható különböző szintű laktázaktivitás, ezért egyéntől függően valamennyi tejjel még megbirkóznak. Allergiás betegnél már a legkisebb adag tejre is kialakulnak a panaszok. Az emésztetlen tejcukor a vastagbélben lévő baktériumok hatására széndioxidra, hidrogénre és tejsavra bomlik. Ennek következménye a hasi görcsök, hasmenés, puffadás és szövődményes malabsorptio. Kezelésében alapvető a tej(cukor)mentes diéta, illetve a laktáz enzim pótlása gyógyszeres úton. A bakteriális erjedésen átesett tejtermékeket (pl.: kefir, joghurt) fogyaszthatják a laktózérzékenyek. (2.)
  1. A nem definiált csoportból kiemelendő a Coeliakia (glutén szenzitív enteropathia, „liszt-érzékenység”). Egyes gabonafélékben (búza, árpa, zab, rozs) található glutén, ennek egy fehérjefrakciója a gliadin, amely autoimmun reakciót vált ki a betegekből. Előfordulása világszerte 1:270, Európában pedig 1:75 arányú. Immunglobulin A (IgA) antitestek mediálják a folyamatot, amelynek kimutatás a diagnosztika fő eszköze. Kimutatható IgA-gliadin elleni-, IgA-endomysium elleni-, és IgA-anti-transzglutamináz elleni antitest, utóbbi specifikus leginkább a kórképre. Ritkán IgA hiányban IgG-anti-transzglutamináz meghatározást kell végezni. A genetikai vizsgálatok manapság a HLA (Humán Leukocita Antigén) meghatározott régiójában fellépő kórjelző változásra irányulnak (ezek a HLA-DQ2,5 és HLA-DQ8). A szöveti autoimmun reakció a vékonybél bolyhok degenerációjához, ezzel a felszívó felület csökkenéséhez vezetnek. Következményesen hasmenés, puffadás, malabsorptios szindróma és szekunder laktóz intolerancia alakul ki, kísérő tünete lehet herpeszhez hasonló bőrgyulladás (dermatitis herpetiformis). Késői szövődményeként kialakulhat vékonybél daganat (T-sejtes lymphoma). Kezelésének alapja a glutén teljes eliminálása az étrendből, ezzel elérhető a tünetmentesség és a szövődmények kialukálásának minimalizálása. A gluténmentes diéta élethosszig betartandó.

Napjainkban is folynak kutatások, amelyekben megfigyeltek gluténszenzitivitást olyan betegekben, akiknél sem genetikai, sem más manifesztációja nem volt diagnosztikus coeliákiás kórképre. Ellenben gluténmentes étrend mellett tüneteik (hasi fájdalom, hasmenés, puffadás, fogyás) megszűntek.  A klasszikus kórkép mellett így elkülöníthető az úgynevezett nem-coeliakiás gluténszenzitív enteropáthia, amelynek előfordulásával és a pontos kórfolyamatának meghatározásával számos kutatás foglalkozik. (1., 2., 6., 7., 8.)

Dietetikai vonatkozások (9., 10., 11., 12.)

A táplálékallergiák, és a táplálékintoleranciák tüneteinek sokfélesége (változatosságukban és súlyosságukban) és az a tény, hogy nem specifikusak, megnehezíti a diagnózisuk felállítását, és a kezelésüket is.

A terápiaként alkalmazott diéta megvalósításában a korrekt diagnózis kulcsfontosságú, hiszen ezen alapul az allergén elkerülő étrend. Az allergén elkerülő diéta nem lehet sem feleslegesen szigorú, sem a beteget veszélyeztetően laza. A diagnózis legfontosabb információit a teljes körű orvosi és táplálkozási anamnézis, a táplálkozási-tüneti napló. A diagnózishoz fontos információk legalább 60%-át a megfelelően vezetett és értékelt táplálkozási-tüneti naplóból lehet megtudni. A táplálkozási-tüneti naplóban pontosan vezetni kell a táplálkozás idejét, az elfogyasztott étel részletes összetételét, esetleg mennyiségét, a tüneteket és azok megjelenési idejét, a fogyasztott gyógyszereket, étrendkiegészítőket, probiotikumokat, esetleges külső tényezőket. Ilyen fontos tényező például az étkezés utáni fizikai aktivitás, vagy ha zaklatott környezetben, vagy étteremben történt az étkezés.

A táplálék-tüneti napló alapadatai:

  • Az elfogyasztott étel pontos összetétele
  • Az étkezés időpontja
  • Az étkezés körülményei
  • A jelentkező tünetek pontos leírása
  • Az étel elfogyasztása és a tünetek között eltelt idő
  • A tünetek kiváltásához szükséges étel mennyisége
  • A fogyasztott gyógyszerek, étrend-kiegészítők
  • Az allergiás reakció gyakorisága
  • A legutolsó reakció időpontja
  • A reakciók megjelenését esetlegesen befolyásoló környezeti tényező

A feltételezetten táplálékallergiás beteg a táplálkozási-tüneti naplót legalább egy hónapig vezeti a megszokott étkezési és életkörülményei között. A napló kiértékelése mindig a beteggel közösen történik, hiszen így tisztázhatjuk az esetleges pontatlanságokat A táplálkozási anamnézis és a napló alapján meghatározhatjuk a kérdéses táplálékallergének körét. A táplálék provokációt csak tünetmentes betegen lehet elvégezni, így ezt megelőzi az úgynevezett kereső étrend, amely diagnosztikus étrend, és a célja, hogy a beteg tünetmentessé váljon. Előnyük a könnyű nyomon követhetőség és a viszonylag rövid kivizsgálási idő. A diagnosztikus étrendet ellenőrzött szakambulanciai vagy fekvőbeteg osztályos körülmények között, szakember felügyelete mellett célszerű alkalmazni. A gyakorlatban többféle diagnosztikus étrendet alkalmaznak táplálékallergiák kimutatásában. Általánosan elmondható, hogy a diagnosztikus étrend idejét a tünetmentesség elérésének ideje határozza meg. A kereső étrendet tehát tünetmentességig vagy 2-3 hétig, indokolt eseteken is legfeljebb 6 hétig alkalmazzuk, mert nagyon szűk változatosságot enged mind a nyersanyag válogatásban, mind a konyhatechnikában.

A diagnosztikus étrendek közül a következő szempontok szerint választunk: fontos figyelembe venni, hogy azonnali vagy késői reakcióról van-e szó, van-e gyanúsított allergén, és mennyi feltételezet, allergénre gyanakszunk, milyen a tünetek súlyossága, milyen a páciens kora (gyermek vagy felnőtt), milyen a tápláltsági állapota, veszélyeztetett-e malnutricióra.

A táplálékallergiák diagnózisában kulcs fontosságú a táplálékprovokáció, amely kivitelezése többféle módon történhet. A provokáció időtartalmát, menetét, a provokáló anyagokat, azok dózisát és a provokáció módját az orvosi, táplálkozási anamnézis, valamint az in vitro és in vivo tesztek eredményei összességében határozzák meg. A provokációt mindig a legkisebb kockázattal kell elvégezni.

A táplálékallergiák kezelésének kulcsfontosságú része a dietoterápia, azaz az allergént elkerülő étrend, az eliminációs diéta. Az allergént elkerülő étrend megvalósítása nem képzelhető el a betegoktatás nélkül. Az egészségügyben a betegoktatásért az orvos, a dietetikussal közösen felelős. A táplálékallergiák diétájában nem csupán a megfelelő allergén elkerülése a lényeg, hanem az is fontos, hogy a beteg tápláltsági állapotának, az életkori sajátosságainak megfelelő energia és tápanyag ellátottságot biztosítsuk, természetesen a tünetmentesség mellett. Sok esetben a helyesen összeállított elkerülő étrend sem fedezi a napi vitamin és ásványi anyag szükségletet, így szupplementációra van szükség. Az allergén elkerülő diétában tiltott táplálékokat igyekszünk alternatív termékekkel, konyhatechnikai megoldásokkal helyettesíteni, úgy hogy a lehető leginkább alkalmazkodjon a beteg igényeihez. Erre azért is van szükség, mert sok esetben életre szóló, vagy legalábbis éveken keresztül betartandó diétáról van szó. Szupplementációra alkalmasak például a klinikailag teljesen glutén, -és laktózmentes termékek A biztonságos allergén elkerülő étrend megvalósítása a valósághű tájékoztatás nélkül igen nehéz. Számos esetben a táplálékallergiás beteg nem tudja eldönteni, hogy az adott élelmiszer beilleszthető-e a diétájába vagy sem.

Általánosan elmondható, hogy az élelmiszer jelölés és az egészséggel kapcsolatos állítások amelyek a jobb és egészségesebb táplálkozáshoz adnak segítséget, fogyasztói oktatás nélkül nem érik el a céljukat.

Magyarországon a 19/2004. (II. 26.) FVM-ESzCsM-GKM együttes rendelet, és annak módosítása (40/2008. (IV. 3.) FVM-SZMM együttes 34 rendelet) az élelmiszerek jelöléséről részletesen megadja, milyen összetevők jelölése kötelező. A jogszabályok konkrétan nem rendelkeznek az allergén jelölés formai követelményeiről, így többféle módon találkozhat az allergiás fogyasztó az élelmiszeripari termékeken az allergén jelöléssel.

A címkén a következő módokon szerepelhet az allergén információ:

  • az összetevők között az allergén zárójelben történő megemlítésével: „Összetevők: (allergén)”, például „összetevők: növényi rost (lupin), fűszerek (zeller)”,
  • az összetevők felsorolását követően, külön mondatban megfogalmazva:„allergént tartalmaz”, például „tejfehérjét tartalmaz”,
  • az összetevők felsorolását követően, külön mondatban megfogalmazva:„Nyomokban tartalmazhat allergént”, például „nyomokban olajos magvakat tartalmazhat”,
  • az összetevőket követően vagy a termék csomagolásának frontján elhelyezve:„allergénmentes”, például „tejfehérje és szójamentes”

A dietoterápia a legfontosabb része a táplálékallergiás betegcsoport ellátásának. A dietoterápia magába foglalja a különböző módszerrel megvalósított, dietetikai tanácsadást, a megfelelő, hiteles allergén információt, amely kiterjed az élelmiszerbiztonság, a fogyasztótájékoztatás és a fogyasztóvédelem területeire is.

Irodalomjegyzék

  • Székely M.; Kórélettani alapok; (PTE Orvostudományi és Egészségtudományi Centrum ÁOK, 2006); 229-234. oldal.
  • Herold G., Diehl V., Erdmann E., Gross R., et al.; magyar kiadás: Romics L., Tarkovács G., Benedek Sz., Böröcz Z., et al.; Belgyógyászat orvosoknak – medikusoknak; (Medicina 2009); 676-708. oldal
  • Sicherer S., Sampson H., et al.; Food allergy; (J Allergy Clin Immunol 2006): S470–5. doi:10.1016/j.jaci.2005.05.048.
  • Raithel M., Pacurar A., Winterkamp S., Dalbay S., et al.; Analysis and characteristics of mast cell tryptase and eosinophilic cationic protein from human gut mucosa in gastrointestinal allergy; (Monogr Allergy, 1996);32:143-56; PMID: 8813193
  • Olivier C. E.; Food Allergy; (J Aller Ther, 2013); S3:004. doi: 10.4172/2155-6121.S3-004
  • Kocsis D., Béres N., Veres G., Szabó D., et al.; A coeliakia genetikai és epigenetikai vonatkozásai; (Orv Hetil. 2014 Jan.) 1;155(3):83-8. doi: 10.1556/OH.2014.29795.
  • Keller R.; Klinische Symptomatik „Zöliakie, ein Eisberg“; (Monatsschrift Kinderheilkunde. Heidelberg, 2003); 706-714.; ISSN 0026-9298.
  • Holmes G.; Non coeliac gluten sensitivity.; (Gastroenterol Hepatol Bed Bench, 2013); 6(3):115-9; PMID: 24834257
  • Barna M.; A dietetikusok szerepe a táplálékallergia elsődleges és másodlagos megelőzésében. (Új Diéta 2003); (2):9-11.
  • Barna M. (szerk.); Magyar Táplálékallergia és Táplálékintolerancia Adatbank. Budapest: ZOO-VITA, 2000. 425 p.
  • Bíró Gy.; Állítások az élelmiszerek csomagolásán – útjelzők a kiegyensúlyozott táplálkozáshoz.; (Metabolizmus, 2008); 6(2):128-132.
  • Temesvári E., Pónyai Gy.; Élelmiszer-allergia, -intolerancia. In Temesvári E, Kárpáti S (szerk.): Gyakorlati allergológia. (Budapest: Semmelweis Kiadó, 2009); 109-127.

 

Dr. Schnabel Róbert (belgyógyász, gasztroenterológus, proktológus) 

Dr. Schnabel Tamás (szakorvos jelölt)

Papp Rita (klinikai dietetikus)

Elérhetőségek: info@pmcmedical.hu Budapest, 1136, Pannónia utca 35-37

Fekélybetegség, refluxbetegség és amikor kevés a sav

2016. március 1. - 19:27

A gyomorban élettani körülmények között dinamikusan változik a savasság mértéke. A nyálkahártyát védő mechanizmusok kulcsfontosságú szerepet töltenek be a gyomorsav károsító hatásainak kiküszöbölésében. Ezeken kívül mechanikus és anatómiai tényezők is hozzájárulnak az egészséges egyensúly fenntartásához. Az alábbi cikkben a gyomor  savbázis egyensúlyáról, ennek felborulásáról és a következményes kórképekről ejtünk szót.

A gyomornedvtermelés fiziológiája

Felnőtt ember naponta átlagosan 2,5–3,5 liter gyomornedvet termel. A szekréciót szakaszokra lehet felosztani, amelyeket először I. P. Pavlov ismert fel. Előbbiek: kefalikus szakasz, gastricus szakasz, intestinalis szakasz. A kefalikus szakaszban a gyomornedv elválasztását már a táplálék látványa, illata, szájüregbe kerülése indítja be (étvágynedv), és egészen addig folytatódik, amíg az összes táplálék el nem hagyja a gyomrot. Mikor a gyomorba kerül a táplálék, az étvágynedv azonnal megkezdi az emésztést, ennek eredményeként részben emésztett fehérjék (peptonok) jönnek létre. Ezek a fehérjék indítják be az emésztés következő fázisát, a gastricus szakaszt. A gyomornedv sósavtartalmának előállításáért a fősejtek, míg a mucintartalmú nyák elválasztásáért a fedősejtek felelősek. A peptonok a G-sejteknek (gasztrintermelő sejtek) jelentenek kémiai ingert, amik megkezdik a gasztrin termelését. Gasztrin hatására fokozódik a gyomor hisztamintermelése, ami a nyálkahártyában lévő mirigysejtek (fősejtek) hisztaminreceptorain (H2-receptor) hatva sósavban (HCl) gazdag, pepszinogénben (inaktív fehérjebontó enzim) és mucinban szegény nedv termelését eredményezi. A HCl aktiválja a pepszinogént, ami pepszin formájában bontja a fehérjéket. A gyomornedv magas HCl-tartalma negatív visszacsatolással gátolja
a G-sejtek aktivitását. A táplálék továbbhaladtával serkenti a patkóbélben a szekretinfelszabadulást, ennek egyik funkciója a gyomorperisztaltika csökkentése. Továbbá felszabadul enterogasztron és GIP (gastricus inhibitor protein), amelyek a gyomornedv elválasztást gátolják, valamint CCK (kolecisztokinin), amely a gyomor és a patkóbél átmeneténél serkenti a perisztaltikát.

A gyomornedvtermelés zavarai

A szekretált gyomornedv mennyiségileg és minőségileg is eltérhet a fiziológiás állapottól. Normálisnál nagyobb (hiperszekréció), vagy kisebb (hiposzekréció) mennyiségű elválasztás is előfordulhat. Sósavtartalma lehet nagyobb (hyperchlorhydria), kisebb (hypochlorhydria), vagy teljesen hiányozhat (achlorhydria) a sav. Éhomi hiperklorhidria gyakori a patkóbél fekélybetegségben. Súlyos krónikus gyomorgyulladás (gastritis), gyomortumor, vészes vérszegénység (anaemia perniciosa) esetén gyógyszeres stimulációra sem növekszik a sósavelválasztás. Sorvadt (atrófiás) gyomornyálkahártya kórfolyamatában a sósav, majd a pepszinogén elválasztása, végül az intrinsic-faktor termelése válik elégtelenné. Utóbbi a B12- vitamin felszívásához elengedhetetlen, ami a vérképzéshez szükséges. A gastrin termelése ettől függetlenül megtartott lehet. Az emésztésben a gyomornedv szerepe viszonylag kicsi, mivel a pepszin emésztő funkciójának kiesését a hasnyálmirigyben termelődő tripszin képes kompenzálni, valamint a sósav sem nélkülözhetetlen az emésztés folyamatainak többségében. A savhiány miatt azonban az antibakteriális hatás súlyosan károsodik. A gyomornedv hiánya nemcsak a B12-vitamin felszívódását csökkenti, hanem a vasfelszívódás zavarához is vezet. Hiperklorhidria esetén a savas bennék a patkóbélbe, vékonybélbe jutva az ottani emésztőenzimek működését károsítja, mivel az optimális pH-t deviálja.

Fekélybetegség (ulcus-betegség)

Fekélynek (ulcusnak) azokat a szövethiányokat tekintjük, amelyek legalább a nyálkahártya (mucosa) alatti rétegbe (submucosába), vagy annál mélyebb szövetekbe terjednek. Az ennél felszínesebb nyálkahártya-felmaródást eróziónak nevezzük. Az ulcus-betegség kialakulásában az úgynevezett agresszív tényezők túlsúlya, vagy a defenzív tényezők csökkent működése játszik szerepet. Az agresszív tényezők: a sósav, a pepszin, a motilitási zavarok, valamint a gyomornyálkahártyát érő fizikai (mechanikai, hő, ozmotikus) és kémiai (savas ételek, italok) hatások. A defenzív tényezők közül talán legfontosabb a nyálkahártya kapilláris keringése, ami elszállítja a szövetek közé jutott savat és bikarbonátot juttat a mucosasejtekhez. A nyák-barrier (mucosa-barrier), amelybe a nyák- és bikarbonáttermelés tartozik, védőréteget képez a nyálkahártya felszínén. A nyák glikoprotein-tartalma a mechanikus hatások ellen véd, míg a benne lévő bikarbonát képes semlegesíteni a savak szövetkárosító hatását. A nyák a szabad gyökök és a toxinok megkötésére is képes, termelődését azonban a szalicilátok és a szteroidok károsítják. Továbbá defenzív tényező a nyálkahártya sejtjeinek restitúciós és regenerációs képessége. A restitúciónál életképes sejtek vándorolnak a sérült területre, regenerációnál pedig sejtosztódással képződnek új sejtek a károsodott felület takarására (a szteroidok utóbbit gátolják). A nyálkahártyában termelődő prosztaglandin serkenti a védő funkciók működését, serkenti a keringést, a bikarbonát- és nyákelválasztást, valamint csökkenti a sav szekrécióját. A prosztaglandin előállítását gátolja például a stressz, gyógyszerek (nemszteroid gyulladáscsökkentők, szteroidok), detergensek (epesav visszajutása a gyomorba).

A kórkép kialakulásának rizikófaktorai összefoglalva: 
nemszteroid gyulladáscsökkentő kezelés, alkoholfogyasztás, dohányzás, szteroidkezelés, kávé-, tea-, kólafogyasztás, sokk, trauma, égési sérülések, stressz, Helicobacter pylori fertőzés

Az erősen savas gyomortartalom a patkóbél nyálkahártyáját is képes károsítani, így fekély kialakítására ott is képes (ulcus duodeni). Megfigyelhető azonban, hogy ebben a kórfolyamatban genetikai tényezők is szerepet játszanak (például 0-s vércsoportú egyéneknél gyakrabban alakul ki). A fekélybetegség gyakran sokáig tünetmentes maradhat, főként időskorban, azonban a betegek nagy részénél égő vagy maró jellegű gyomortáji fájdalom van jelen. A fájdalom típusosan étkezés után 1–3 órával jelentkezik, valamint savsemlegesítő bevétele után csökken. Szövődmények előfordulása gyakori, körülbelül az esetek egyharmadában manifesztálódik. A súlyos szövődmények gyakran sebészi beavatkozást tesznek szükségessé. Vérzés a betegek 15%-ában fordul elő, ami ha spontán nem szűnik meg, akkor endoszkópos vérzéscsillapítást kell végezni, de ha ennek ellenére is újraindul a vérzés, akkor elkerülhetetlen a sebészi kezelés. A fekélyes elváltozás előrehaladtával a bélfalat akár a teljes  vastagságában károsíthatja, ekkor már perforációról beszélünk, ami súlyos életveszélyhez vezet. A fekélyek gyógyulásakor hegszövet képződik, amely akkor okoz gondot, ha az a gyomor kivezető részéhez közel található. A hegszövet idővel zsugorodik, így a gyomor kivezető szakaszát összeszűkítheti, vagy akár el is zárhatja, megakadályozva ezzel a gyomor ürülését. A fekélybetegség kezelésében elengedhetetlen a káros életmód és lehetőség szerint a káros gyógyszerek elhagyása, valamint a táplálkozás módosítása. Gyógyszeresen a gyomorsavtermelést lehet csökkenteni (H2-receptor-gátlók, protonpumpa-inhibitorok). Amennyiben Helicobacter pylori fertőzést diagnosztizáltak, annak antibiotikumos eradikációs terápiája szükséges. A defenzív mechanizmusok elősegítése is fontos a kezelésben (szukralfát szedése, kis dózisú prostaglandin E1).

Refluxbetegség (GERD = Gastrooesophageal reflux disease)

Az alsó nyelőcső záróizom működésének elégtelen mechanizmusa miatt a záródás elmarad és a gyomortartalom visszajut a nyelőcsőbe. Egészségesekben is előfordulhat, például zsírdús étkezés, valamint bor fogyasztását követően. Ha a betegség tünetei megvannak, de endoszkóposan nem igazolhatók elváltozások, akkor nem erozív refluxbetegségről (NERD) beszélünk. Amennyiben endoszkópos vizsgálat után szövettanilag is kimutatható elváltozások vannak jelen, azt erozív refluxbetegségnek (ERD) vagy refluxos nyelőcsőgyulladásnak tekintjük. Az iparilag fejlett országokban a lakosság 20%-át érinti a kórkép, ezen belül 60% NERD és 40% ERD típusba tartozik. Az érintett egyének 5%-ánál alakul ki Barett-nyelőcső, ezen betegek 10%-ában pedig a nyelőcső tumoros elváltozása. Kiváltó tényezői a nyelőcső alsó zárógyűrűjének elégtelen záródása, vagy korai elernyedése. Ennek gyakori oka a gyomor felső részének a rekeszsérve. Gyakrabban a savas gyomortartalom nyelőcsőbe jutása (agresszív regurgitátum) károsítja a szöveteket, ritkán azonban a lúgos kémhatású epe felelős az elváltozásért. A nyelőcső megzavart öntisztulási (clearance) működéséről van szó. A gyomorürülés zavara megnöveli a gyomor nyomását, ami az alsó részen nehezen távozó bennéket felfelé, a nyelőcső irányába préseli. Leggyakrabban a záróizom elégtelensége és az agresszív regurgitátum okozza a betegséget. A gyomor számára normális pH-jú (2-3) emésztőnedv a nyelőcső-nyálkahártyát már képes roncsolni, de a túlzott savtermeléses állapotok növelik a károsító hatását. Tünetei között kiemelendő a gyomorégés, amely a szegycsont mögé sugárzó égő jellegű fájdalom, böfögés, nyelési panaszok, ételmaradék felböfögése, émelygés, hányás, ingerköhögés, rekedtség, fog- vagy ínykárosodás. A panaszok előrehajláskor, erőlködéskor, hanyatt fekvéskor, stressz esetén, bizonyos ételek fogyasztásakor (csokoládé, bor, gyümölcslevek, szénsavas üdítők stb.) és némely gyógyszer (nitrátkészítmények, antikolinerg gyógyszerek, stb.) bevételét követően fokozódhatnak, utóbbiak csökkentik a záróizom tónusát. A túlsúly növeli a tünetek előfordulását, mivel a hasi zsírpárna fokozza a hasűri nyomást. Kezelésénél a gyomor hiperklorhidriás állapotának megfelelő gyomorsavcsökkentő (H2-receptor-gátlók, protonpumpa-inhibitorok) és nyálkahártyavédő (szukralfát, prosztaglandin) gyógyszeres kezelés lehetséges, illetve hasonlóan a korábbiakhoz Helicobacter pylori eradikációs terápia is indokolt. Továbbá gyomormotilitási zavarok esetén prokinetikumok (metoklopramid) adhatók. Enyhe panaszok esetén elegendő lehet a testsúly normalizálása, zsírszegény diéta, többszöri kismennyiségű ételfogyasztás és a késő esti étkezés, bizonyos élelmiszerek kerülése (csokoládé, bor, gyümölcslevek, szénsavas üdítők, alkohol, kávé). Savsemlegesítők is csökkentik a betegség prognózisát (alumínium-hidroxid, magnézium-hidroxid). Amennyiben rekeszsérv idézi elő a kórképet, annak sebészi megoldása javasolt. Szövődmények lehetnek: nyelőcsőfekély (ritkán vérzéssel), gyomortartalom belélegzése éjszaka  következményes tüdőgyulladás), Barett-nyelőcső (hengerhámsejtes metaplázia) – ami daganatot megelőző állapotnak tekintendő –, nyelőcsőszűkület, nyelőcsődaganat (adenokarcinóma).

Savhiányos állapot

A hypochlorhydria, vagy az achlorhydria olyan állapotot jelöl amelyben csökkent vagy elenyésző a gyomornedv sósav- (HCl) tartalma. Ezt a helyzetet többféle kóroki tényező válthatja ki, aminek az eredménye a gyomor falában található fősejtek  működésének zavara. A kórokok között szerepel a krónikus gyomorgyulladás (atrophiás gastritis), a gyomor daganatos elfajulása, Helicobacter pylori fertőzés, pajzsmirigy-alulműködés (hypothyreoi – dismus), auto immun reakció a fősejtek ellen, radiációs kezelés, gyomor bypass és csonkoló műtétek. Savlekötők, H2-receptorblokkolók és protonpumpa-inhibitorok is előidézhetik. Kiterjedt Helicobacter pylori fertőzésben a baktérium által termelt enzimek semlegesítik a gyomorsavat és csökkentik a termelődését, így növelve a környezetükben a pH-t. Lúgos kémhatású ételek, italok (lúgosító diéták, lúgos víz) nagy mennyiségű bevitele és sóhiányos étrend is hozzájárulhat a kialakuláshoz. A savhiányos állapot önmagában a  refluxbetegséghez hasonló tüneteket képes előidézni, de gyakran az általa okozott kórképeken keresztül generál panaszokat. Sav hiányában a pepszinogén nem aktiválódik pepszinné, amely a fehérje emésztésben vesz részt, ezt a kiesést más fehérjebontó enzimek képesek többé-kevésbé pótolni (tripszin, erepszin), de okozhat felszívódási zavart. A gyomor pH-emelkedése,  lúgosodása kedvez a baktériumok megtelepedésének és elszaporodásának, ami malabszorpciós szindrómához és fertőzésekhez vezethet. A sósavhiány önmagában is rontja bizonyos nyomelemek (magnézium, cink, stb.) és vitaminok (C-, K-, B-vitamin) felszívódását. Kiemelendő a B12- vitamin és a vas felszívódásának következményes zavara, amely vérképzési zavarhoz és vészes vérszegénységhez vezethet. Kezelésében elsődlegesen a kiváltó ok megszüntetésére kell törekedni, például a Helicobacter fertőzés eradikálása, és a savcsökkentő kezelés korrigálása, az autoimmun reakció csökkentése.

IRoDALoMjEGyzÉK:
1. Fonyó A., Hunyady L., Kollai M., Ligeti E., et al: Az orvosi élettan tankönyve. Medicina, 2006. 221–293.
2. Székely M.: Kórélettani alapok. PTE orvostudományi és Egészségtudományi Centrum ÁoK, 2006. 222–227.
3. Herold G., Diehl V., Erdmann E., Gross R., et al.; magyar kiadás: Romics L., Tarkovács G., Benedek Sz., Böröcz z., et al.: Belgyógyászat orvosoknak – medikusoknak. Medicina, 2009. 615–643.
4. Andreoli E. T., Carpenter C. j. C., Bennett j. C., Plum F.; magyar kiadás: Aszalós zs., Drexler M., Lengyel G., Rácz K., et al.: Cecil a belgyógyászat lényege. Medicina, 1998. 281–298.
5. El-omar E. M., oien K., El-Nujumi A., Gillen D., et al.: Helicobacter pylori infection and chronic gastric acid hyposecretio. Gastroenterology, 1997. jul., 113 (1): 15–24.; PMID: 9207257

Dr. Schnabel Róbert, dr. Schnabel Tamás
Elérhetőségek: info@pmcmedical.hu
1136 Budapest, Pannónia utca 35–37.

 

A vastagbél gyulladásos betegségei

2016. március 1. - 17:57

Bevezetés

A gyulladásos bélbetegségek nagyobb hányada a vastagbelet érinti, azonban más szervek és szervrészek is érintetté válhatnak. Napjainkban egyre többször kerülnek diagnózisra az alábbi kórképek a vizsgálati eszközöknek és diagnosztikus eljárásoknak köszönhetően. A vastagbelet érintő gyulladásos kórképek közül főleg a colitis ulcerosával (fekélyes vastagbélgyulladással) és a Crohn-betegséggel foglalkozunk, de kitérünk más kórfolyamatokra is.

Colitis ulcerosa

A kórkép a vastagbél folyamatosan terjedő, a nyálkahártyafelszín kifekélyesedésével (ulcerációjával) járó idült, gyulladásos megbetegedés.

Előfordulását tekintve évente 4 új eset jut 100.000 emberre, leggyakrabban a 20-40 éves korúakban jelentkezik. A fehérbőrű lakosságban 4-szer gyakoribb, mint a színesbőrű populációban. Kialakulásában a genetikai tényezők is szerepet játszanak. Kiugró a kórkép incidenciája az askenázi zsidók között, ahol a zárt közösség miatt a genetikai faktorok felerősödtek.

Kialakulásának pontos oka jelenleg ismeretlen, ám szerepet játszik benne genetikai hajlam, autoimmun folyamat és bizonyos fertőzéses tényezők is. Ezen tényezők aktiválják a bélfalban található T-Helper-limfocitákat (TH2), amelyek gyulladásos folyamatot indítanak be, ennek elhúzódása miatt nyálkahártya felmaródások, szövetelhalás és fekélyképződés következik be.

A betegség legtöbbször a végbélben (rektumban) kezdődik és a folyamat előrehaladásával egyre feljebb, proximális irányba terjed. Ezért a rektum szinte mindig érintett. Az esetek 50%-ban csak a rektumra és a szigmabélre (rectosigmoditis), további 25%-ban társultan a leszálló vastagbélre és 25%-ban a teljes vastagbélre (pancolitis) terjed ki a gyulladás.  (1.)

Endoszkópos vizsgálat során elkülöníthető az akut vagy friss, illetve az előrehaladott vagy idült stádium.

  • Friss, akut stádium: kis fizikai behatásra vérző, gyulladt, ödémás nyálkahártya. Abnormális érrajzolat. Apró, hegszövettel fedett nyálkahártya fekélyek láthatók. Az esetek 5%-ban fordul elő. Hirtelen kezdődő görcsös hasi fájdalom, vizes nagymennyiségű hasmenés, magas lázzal. Dehidratációhoz és sokkhoz vezethet.
  • Előrehaladott, idült stádium: A visszatérő, elhúzódó ulcerációk a nyálkahártya degenerácójához vezetnek. Nem látható a normális mukóza redőzet, az ép nyálkahártyaszigetek polipnak látszanak (pszeudopolip). Krónikus recidiváló lefolyás az érintettek 85%-ban jelentkezik, ahol egy-egy aktív periódust akár évekig tartó tünetmentesség követ. Krónikus kontinuus kórmenet a betegek 10%-ban van. Tünetmentes időszak nélkül, változó intenzitású panaszok jellemzik. (1.)

Az endoszkópos vizsgálatkor biopsziás mintavételre is sor kerülhet, így a betegség időleges remissziójakor is diagnosztizálható, a szövettani leletek alapján. Mikroszkópos jellemzői alapján több alcsoportba sorolható a kórkép. Napjainkban székletvizsgálattal is jól nyomon követhető a gyulladás intenzitása, az úgynevezett kalprotektin (fehérje) szint mérésével, ami akár előre jelezheti a közelgő aktív periódust.

A tünetek közül legjellemzőbb a véres-nyákos hasmenés. A hasi fájdalom lehet görcsös jellegű, jellemzően a székelést megelőzően jelentkezik. A tüneteket láz is kísérheti. Bélrendszeren kívül is okozhat tüneteket: bőrelváltozások, szem különböző részeinek gyulladása, ízületi gyulladások, máj- és epeutak gyulladása. Ezen extraintestinalis tünetek hasonlóak a Crohn-betegség tüneteihez, de ritkábban fordulnak elő. (1., 2., 5.)

 

Számos szövődményt okozhat:

  • Gyermekkorban növekedési zavart
  • Felnőttkorban fogyást
  • Masszív vérzés
  • Toxikus vastagbéltágulat (toxicus megacolon), ami hashártyagyulladással, magas lázzal és a kitágult vastagbél átfúródásával (perforációjával) járhat. Halálozási aránya eléri a 30%-ot.
  • A daganat kialakulásának kockázata jelentősen megnő, ami egyenes arányban összefügg a kórkép kiterjedésével és időbeli elhúzódásával. (1., 2., 5.)

Kezelése:

  • Konzervatív: Fontos a táplálkozási megfontolások figyelembevétele, az alultápláltság elkerülése, a gyakran hiányzó anyagok fokozott pótlása (vas, vitaminok). Szélsőséges esetben átmenetileg parenterális táplálás is alkalmazható. Gyógyszeres kezelése a gyulladásos folyamatok csökkentésére törekszik. Többféle hatóanyagtípus használatos, ezek gyulladáscsökkentő hatáserősségük alapján növekvő sorrendben az alábbiak: szalicilát származék (Mesalazin), helyileg ható kortikoszteroid (Budesonid), szisztémás kortikoszteroid (Prednisolon), immunszuppresszánsok (Cyclosporin, Azathioprin). A szteroid kezelés egyik veszélye, hogy elfedheti a perforáció tüneteit. Visszatérő esetekben vagy a fentiek hatástalanságakor alkalmazható Tumor-Nekrózis-Faktor(TNF)-antitest (Infliximab), bár napjainkban akár első szerként is adható. Ezeken kívül pszichoszomatikus terápiára is szükséges lehet, azoknál a betegeknél, akiknél a stressz szerepet játszik a tünetek fellángolásában.
  • Sebészeti: Azonnali sebészeti beavatkozásra kerülhet sor, ha uralhatatlan a betegség akut formája vagy súlyos szövődménye alakul ki (perforáció, szepszis, vérzés). Elektív műtétre kerülhet sor idült esetben, ha a konzervatív kezelési lehetőségek kimerítése ellenére a betegség nem húzódik vissza. Sebészeti eljárás során az érintett bélszakasz eltávolításra kerül, és az esetek többségében a kórkép nem tér vissza. (Míg Crohn-betegségben nem jelent megoldást a sebészi kezelés.) (1., 2., 5.)

 

A colitus ulcerosa és Crohn-betegség differenciálása esetenként bonyolult, 10%-ban szinte lehetetlen. Alábbi összefoglaló táblázatban láthatók a fő különbségek a kórképek között, ám ezek nem feltétlenül jelentkeznek egyértelműen.  (1.)

 

(1.) Colitis ulcerosa Crohn-betegség
Lokalizáció

Rectumérintettség

Ileumérintettség

Kiterjedés

Colon

Mindig

Ritkán

Hálózatos-folyamatos rectum felől proximális irányba terjed

Teljes emésztőtraktus

20%

Akár 80%-ban

Szakaszos, az ileum distalis szakaszától a colon felé

Réteg (penetráció) Nyálkahártya Transmurális (teljes bélfal)
Klinikum

 

 

 

Extraintesztinális tünetek

Véres-nyákos hasmenések

 

 

 

Ritkán

Többnyire vér nélkül, hasi fájdalom és hasmenés, a jobb alhasban tapintható rezisztencia lehet

Gyakran

Típusos szövődmények Toxikus megacolon, vérzés Sipoly, fissura, tályog, szűkület, konglomerátum, tumor
Endoszkópia Diffúz vörösség, sérülékenység, érintésre vérzik, elmosódott szélű fekélyek, pszeudopolipok Szövethiányok, éles határú fekélyek, szűkületek, sipolyok, utcakőrajzolat

 

 

Crohn-betegség (enterocolitis regionalis)

 

Az idült gyulladásos bélbetegségek (IBD) közé tartozik. A bélhuzam bármely részének szakaszos elrendeződésű és a bélfal mélyebb rétegeit (transzmurális) is érintő gyulladásos folyamat. Leggyakrabban a csípőbél (ileum) végső szakaszát és a vastagbél első szakaszát érinti.

Általában 20-40 éves korban kezdődnek a tünetek, a kaukázusi rasszban 4-szer gyakoribb az előfordulás, továbbá családi halmozódás is megfigyelhető. Az amerikai és az európai lakosság 3,2:1000 arányban érintett, Afrikában és Ázsiában ez az arány alacsonyabb. (1., 3.)

Genetikai faktorok nyomatékosan közrejátszanak a betegség kialakulásában. A Crohn-betegségben szenvedők fele rendelkezik a 16-os kromoszómán lévő NOD2 (másnéven CARD15) gén mutációval. (Legfőbb mutációk az R702W, G908R és a 1007fs.) Heterozigóták esetében a kórkép kialakulásának kockázata 2,5-szeres, két mutáció egyidejű jelenlétekor a kockázat 40-szeres. Homozigóta genotípus esetén 100-szorosra emelkedik a rizikó. (1., 4.)

Bár a szájtól az ánuszig bárhol érintheti a betegség a bélrendszert, legtöbbször az ileum terminális szakaszát, illetve a vastagbél proximális részét érinti. Csak az ileumot az esetek 30%-ában érinti, 25%-ban csak a vastagbelet és 45%-ban mindkettőre kiterjed a gyulladás.  A szakaszosan érintett bélben transzmurális gyulladás található, a bélfal ödémás, hegszövet-képződés miatt megvastagodott és szűkületek alakulhatnak ki. Utcakőrajzolat és hattyúbőr-megjelenésű elváltozást a nyirokszövetek túlburjánzása okozza a bélfalban.

Tünetei az extraintesztinális szövődmények miatt sokfélék lehetnek. Hasi fájdalom, hasmenés, puffadás, féregnyúlvány-gyulladásra (appendicitis) jellemző tünetek (görcsös alhasi fájdalom, néha nyomásérzékeny göb, hőemelkedés). A fájdalom a jobb alhasban jelentkezik leggyakrabban, de attól függően, hogy mely bélszakasz érintett, áthelyeződhet máshova is. Bőrtünetek (gyulladás, aphták, bőrpír), szemtünetek (episcleritis, iritis, uveitis), izületi gyulladások gyakoriak, valamint májgyulladás.

A betegség shubokban jelentkezik, a recidíva valószínűsége 1 éven belül 30%, két év elteltével 40%. Krónikus aktív formában a tünetek több, mint 6 hónapon keresztül fennállnak.

A szövődmények között kiemelendők a sipolyok (a betegek 40%-ban) és az végbél körüli (anorektális) tályogok (25%-ban). A betegek nagy részében a sipolyképződés az első tünete a kórképnek. Növekedési zavarokat okozhat gyermekkorban, illetve felnőtteknél fogyással vagy anémiával járó malabsorpciós szindrómát. Bélszűkületek vagy akár bélelzáródás is kialakulhat. Később növelheti a daganatképződés valószínűségét.

Diagnózisában alapvető a tünetek és az anamnézis, valamint az endoszkópos vizsgálat és biopsziavétel. Ha ezek alapján igazolódott a kórkép, akkor át kell vizsgálni az egész béltraktust a további érintett területek felkutatása végett. Utóbbi kivitelezése képalkotó vizsgálatokkal történhet; hidro-MRI-vizsgálat mannitololdattal, vékonybélröntgen, hasi- és transzrektális ultrahang vizsgálat. Laborvizsgálatokkal a gyulladásos folyamat aktivitását lehet nyomon követni (CRP, süllyedés), de autoantitestek (ASCA) kimutatása is megerősíti a diagnózist. Itt is fontos a széklet kalprotektin vizsgálata, a betegség intenzitásának monitorozása céljából.

Konzervatív kezelésben alapvető fontosságú a diéta. A panaszokat kiváltó ételek elhagyása az étrendből, laktózintoleranciában (a betegek 30%-át érinti) laktózmentes étrend. Malabsorpciós szindrómában fehérje, kalória, elektrolit, B12-vitamin, zsíroldékony vitaminok, kalcium pótlása. Heveny shubban átmenetileg parenterális (vénás) táplálás válhat szükségessé.

Gyógyszeres kezelésben használatosak az 5-aminoszalicilsav (mesalazin), kortikoszteroidok, immunszupresszív szerek (azathioprin, 6-merkaptopurin), TNF-antitest (infliximab, adalimumab), továbbá a fistulák gyógyszeres kezelésében átmenetileg metronidazol és/vagy ciprofloxacin, azathioprin, infliximab jöhet szóba. Intervenciós endoszkópiai eljárásokkal a beszűkült bélszakaszok ballonnal kitágíthatók, a sipolyok lezárhatók. Sebészeti kezelés kizárólag szövődményes esetekben javasolt. Azonnali operáció bélperforáció, hashártyagyulladás, bélelzáródás, stb. esetén. Választható beavatkozás visszatérő sipolyok vagy subkomplett bélelzáródás (subileus) fennállásakor. A műtéti cél minden esetben a bélmegtartó minimális sebészeti beavatkozás kivitelezése.

Sajnos a sokféle kezelési lehetőség ellenére nagyon gyakori a recidíva. A szövődmények miatt előbb vagy utóbb műtéti beavatkozás válik szükségessé. Optimális kezelés mellett az érintettek életkilátásai megfelelnek az átlagpopulációnak. A tumoros elváltozások emelkedett rizikója miatt, rendszeres endoszkópos ellenőrző vizsgálat szükséges. (1., 3., 4.)

 

Divertikulózis, divertikulitisz

 

Divertikulumnak (valódi) tekintjük teljes bélfal vakon végződő kitüremkedését. Pszeudodivertikulum (nem valódi) a bélnyálkahártya zsákszerű tágulata, olyan helyeken alakul ki leggyakrabban, ahol a bélfal fiziológiás viszonyok között is gyengébb (erek átlépési területe). A továbbiakban ezek között nem teszünk megnevezésbeli különbséget. Amennyiben több ilyen keletkezik a bélhuzamban, akkor divertikulózisról beszélünk. Kifejlődésében a béltraktus belső nyomásának tartós növekedése játszik főszerepet, de létezik veleszületett formája is. A nyomás növekedésének oka általában a kevés ballasztanyagot (élelmi rostot) tartalmazó táplálék fogyasztása miatt kialakuló lassú, nehézkes bélmotilitás. Leggyakrabban a szigmabélben találhatók, de előfordul a vakbélben is. Megjelenése az életkor előrehaladtával gyakoribbá válik. Az ipari államokban prevalenciája: 10% (40 évesek), 30% (50 évesek) és 80 éves korra eléri a 80%-ot. Előbbi jelenség az öregedéssel járó kötőszövet gyengeséggel magyarázható.

A divertikulumokban elégtelen vagy nincs perisztaltika, így a bennék megrekedhet, bélsárpangás, bakteriális túlburjánzás, kórokozók elszaporodása alakulhat ki, ami gyulladáshoz azaz divertikulitiszhez vezet. Divertikulitiszben a gyulladás a divertikulumok nyálkahártyáját érinti, ám ha ez ráterjed a környező bélre, akkor pericolitiszről beszélünk. A divertikulózissal élő betegek 20%-nál lép fel gyulladásos folyamat. (1.,5.)

Tünetei:

  • Fájdalom (az érintett bélszakasznak megfelelő helyen)
  • Rendszertelen székletürítés
  • Esetenként tapintható és fájdalmas
  • Hőemelkedés

Szövődményei lehetnek a fedett- vagy szabad perforáció, tályogképződés, bélszűkület, bélelzáródás, hashártyagyulladás, vérzés, sipoly.

Kezelése tünetmentes esetben a táplálkozási szokások és életmód megváltoztatásán alapul, sok élelmi rost, folyadék és testmozgás ajánlott. Tünetek fellépésekor alkalmazható a terület hűtése, görcsoldó gyógyszerek, antibiotikumok, átmeneti parenterális táplálás. Súlyos vagy szövődményes esetben műtéti beavatkozásra kerülhet sor, ahol a tágulatot tartalmazó bélszakasz eltávolításra kerül. (1.,5)

 

Irritábilis bél szindróma és ischaemiás colitis

                Gyakran a gyulladásos kórképekhez társítják ezeket, mivel tüneteik hasonlóak és utánozhatják a fenti kórképeket. Fejlett társadalmakban nagyon gyakori az előfordulásuk. A megnevezésük is gyulladásos betegséget sejtet, de pathogenezisüket tekintve nem gyulladásos eredetűek. Az irritábilis bél szindróma a bél motilitásának rendellenessége, az ischaemiás colitis pedig a bélfalat ellátó véredények rendellenessége miatt alakul ki.

 

 

Irodalomjegyzék

  1. Herold G., Diehl V., Erdmann E., Gross R., et al.; magyar kiadás: Romics L., Tarkovács G., Benedek Sz., Böröcz Z., et al.; Belgyógyászat orvosoknak – medikusoknak; (Medicina 2009); 686-708. oldal
  2. Székely M.; Kórélettani alapok; (PTE Orvostudományi és Egészségtudományi Centrum ÁOK, 2006); 229-234. oldal.
  3. Molodecky N.A., Soon, I.S., Rabi D.M., Ghali W.A., Ferris M, et al.; Increasing incidence and prevalence of the inflammatory bowel diseases with time, based on systematic review; Gastroenterology (Jan 2012): 142 (1): 46–54.e42; doi:1053/j.gastro.2011.10.001. PMID22001864.
  4. Ogura Y., Bonen D.K., Inohara N., Nicolae D.L., Chen F.F., et al.; A frameshift mutation in NOD2 associated with susceptibility to Crohn’s disease; Nature (2001) 411 (6837): 603–6. doi:1038/35079114. PMID11385577.
  5. Andreoli E. T., Carpenter C. J. C., Bennett J. C., Plum F.; magyar kiadás: Aszalós Zs., Drexler M., Lengyel G., Rácz K., et al.; Cecil a belgyógyászat lényege; (Medicina 1998); 260-268. oldal.

 

 

Kérdések:

  1. Mi a vezető tünete a colitis ulcerosának?
  2. sipolyképződés
  3. véres-epés hasmenés
  4. véres-nyákos hasmenés

 

  1. Melyik kórkép NEM tartozik a gyulladásos bélbetegségek közé?
  2. Crohn-betegség
  3. ischemiás colitis
  4. colitis ulcerosa

 

 

Dr. Schnabel Róbert (belgyógyász, gasztroenterológus, proktológus) 

Dr. Schnabel Tamás (szakorvos jelölt)

Elérhetőségek: info@pmcmedical.hu Budapest, 1136, Pannónia utca 35-37.

A laktózintolerancia védhet a ráktól – de miért?

2014. december 9. - 08:19

A Nature című lapban most megjelent tanulmány szerint a laktózintoleranciában szenvedők körében kisebb a tüdő-, emlő- és petefészekrák előfordulásának kockázata.

A korábbi vizsgálatok azt jelezték, hogy a Föld egyes régióiban igen nagy különbségek mutatkoznak az emlő- és petefészekrákok előfordulását tekintve. Ismeretes például, hogy az emlő- és petefészekrák incidenciája Észak-Amerikában, Nyugat-Európában és a skandináv országokban a legnagyobb, Kelet- és Közép-Afrikában pedig a legkisebb.

Az ikervizsgálatok és a bevándorló populációk vizsgálata arra utal, hogy az incidenciában észlelhető különbségek inkább környezeti, mintsem genetikai vagy etnikai faktoroknak tudhatók be. Az ezzel kapcsolatos kutatások azonban nem hoztak egybehangzó eredményeket.

A Lund Egyetem most közzétett vizsgálatában némiképpen eltérő szemszögből szemlélték a kérdést, amikor a tejtermékek fogyasztása és a rákgyakoriság közötti összefüggéseket elemezték. Arra keresték a választ, hogy a tejben és tejtermékekben szegény étkezés védi-e a laktózintoleranciában szenvedő betegeket az emlő-, petefészek- és tüdőrák kialakulásával szemben.

A vizsgálatot vezető Jianguang Ji professzor így számol be vizsgálatukról: „Két svédországi adatbázisból 22788, laktózintoleranciában szenvedő beteget azonosítottuk és vizsgáltuk ebben a csoportban az említett ráktípusok előfordulását. Azt találtuk, hogy szignifikánsan ritkábban fordul elő tüdő- (standardizált incidenciaarány [SI] = 0,55), emlő- (SIR = 0,79) és petefészekrák (SIR = 0,55) ebben a csoportban, szemben a laktózt toleráló személyekkel – származási országtól és nemtől függetlenül. A testvérek és a szülők körében azonban nem mutatkoztak különbségek az általános populációhoz képest. Ez arra utal, hogy a laktózintoleranciához társuló kisebb rákkockázat a táplálkozással állhat összefüggésben.”

A vizsgálat vezetője ugyanakkor rámutat, hogy „helytelen lenne azt a következtetést levonnunk, hogy a tej a rosszindulatú daganatok kockázati tényezője lenne”. Előfordulhat, hogy az összefüggést a kevés tejfogyasztáshoz kapcsolódó kisebb kalóriabevitel magyarázza, vagy a növényi alapú tejpótló italok valamelyik alkotóeleme felelős a laktózintolerancia és a rákkockázat közötti negatív összefüggésért.

„Kellő óvatossággal kell értelmeznünk ezeket az megállapításokat, mivel a kapott adatok nem elégségesek ok-okozati korreláció kimondásához – figyelmeztet Jianguang Li. – További kutatások szükségesek azon tényezők azonosítására, melyek magyarázhatják a megfigyelt korrelációt.”

A tejfogyasztás és a rákkockázat között valóban összetett korreláció állhat fenn. A Lund Egyetem egy 2012-es vizsgálata szerint a tejfogyasztás védelmet nyújthat a vastagbélrák progressziójával szemben. A kutatócsoport akkor arra a következtetésre jutott, hogy a tejben lévő egyik fehérje lassítja a vastagbélráksejtek növekedését és elősegíti a DNS-hibák kijavítását.

Forrás:

http://www.otszonline.hu/cikk/a_laktozintolerancia_vedhet_a_raktol__de_miert

A fundoplikáció a PPI készítményeknél hatékonyabb a regurgitáció kezelésére

2014. november 28. - 14:12

A RESPECT tanulmány eredménye szerint a gastro-oesophagus reflux betegségben (GERD) szenvedőknél az endoszkópos fundoplikáció hatékonyabb a regurgitáció kezelésében, mint a maximális dózisú protonpumpa gátlók (PPI) használata.
A Randomized Esophyx vs Sham Placebo-Controlled Transoral Fundoplication című multicentrális, komparatív tanulmányt az Egyesült Államok nyolc egyetemi és közösségi egészségügyi intézményében vezették le. Az eredményeket a 2014-es Amerikai Gasztroenterológus Kollégium értekezletén ismertették.

„Nem tudom eléggé hangsúlyozni, hogy orvosi, sebészeti, endoszkópiai értelemben ez volt az első olyan tanulmány, ami a regurgitációt használta elsődleges végpontként.” – mondta Dr. Peter Kahrilas, a chicagói Northwestern University kutatója.

„Megállapítottuk, hogy a kellemetlen regurgitáció nagyobb arányban rendeződött transzorális fundoplikációval kezelt betegeknél, mint omeprazole terápiában részesülteknél. Ennélfogva az eljárás megfontolandó az olyan GERD betegeknél, akiknél nincs, vagy csak kis mértékben van jelen sérv, és a PPI terápia ellenére regurgitációtól szenvednek.”A bevonási kritériumok között szerepelt a PPI készítmények napi rendszerességgel történő, legalább hat hónapja tartó használata, kellemetlen regurgitáció jelenléte gyomorégéssel vagy anélkül, továbbá, hogy a betegnél legalább 40 mg omeprazole  vagy azzal ekvivalens terápia után 7 nappal rendellenes nyelőcsői sav expozíció állt fenn.

A betegek kérdőíveken jelezték, hogy naponta, vagy hetente több alkalommal savas szájízt vagy az étel visszaáramlását, vagy mindkét tünetet tapasztalták.

A 696 potenciális jelöltből végül 129 főt randomizáltak 2:1 arányban transzorális fundoplikáció+placebo terápiára vagy álműtétre+napi 2x40mg omeprazole terápiára.
A transzorális fundoplikáció célja gastrooesophagealis junkció restrukturálása apró kapcsokkal, melyek segítségével „beredőzik” a nyelőcsövet, hogy leszűkítsék a gyomorból visszaáramló folyadék mennyiségét.

A tanulmányban a beavatkozás átlagosan 23 kapocs használatával történt, és 49 percig tartott.

A hat hónapig tartó tanulmányt a transzorális fundoplikációs csoportból 76, a PPI csoportból 28 beteg fejezte be. A végső analízis előtt minden betegnél elvégezték a tünetek újraértékelését, illetve 48 órás nyelőcső pH monitorozást és oesophago-gastro-duodenoscopiát végeztek.

A végső ’kezelni szándékozott’ analízisben a PPI csoporthoz képest a transzorális fundoplikációs csoportból több beteg jelentette a zavaró regurgitáció megszűnését (67% vs. 45%; P = .023).

A transzorális fundoplikációs csoportban az intraesophagealis sav expozíció minden mért paraméterében szignifikáns csökkenést tapasztaltak (P < .01), míg a PPI csoportban nem tapasztalták a pH kontroll javulását. A sebészeti fundoplikációval társult nem kívánt következmények, puffadás és diszfágia mindkét csoportban egyaránt javult.

„A nem kívánt események minimálisak voltak, tehát a transzorális fundoplikáció biztonságosnak tűnik, a sebészeti fundoplikáció mellékhatásai nélkül.” – mondta Dr. Kahrilas. „Nem akarjuk megszünteti az nyelőcső szellőzőképességét, különben a beteg nem volna képes böfögni. Ha túlzásba esünk, akkor túlságosan korlátozzuk a visszaáramlást.” – magyarázta.

„A regurgitáció sok szempontból kellemetlen.” – mondta Dr. Kahrilas. „A fizikai aktivitást sokkal inkább korlátozza, mint a gyomorégés, és jóval kevésbé kezelhető gyógyszeres terápiákkal. Minden azon múlik, hogy a beteg anatómiája javítható-e vagy sem, mivel minél torzabb az anatómia, annál kevésbé valószínű, hogy a beteg ezzel a technikával hatékonyan kezelhető.”

A regurgitáció a reflux legbonyolultabb tünete.” – mondta Dr. Nicholas Shaheen, az Észak-Karolina Egyetem munkatársa. „A gyógyszeres terápiák legtöbbször nem sokat segítenek, ezért egy mechanikus barrier az optimális megoldás. Mindenesetre tény, hogy a műtéttel szemben szükség van egy hatékony, tartós, minimálisan invazív alternatívára.” A transzorális fundoplikáció ígéretes alternatívának tűnik.”

Dr. Shaheen ugyanakkor hozzátette, hogy az eljárás kezelési algoritmusokban történő korrekt pozicionálásához több adat szükséges, különösen a tartósság tekintetében.

 

Forrás: medscape.com 2014-11-26

Kolorektális rák: újdonságok

2014. november 21. - 14:10

Míg a legtipikusabbnak számító FOLFIRI kezelés témájában vitáznak a kutatók, elképzelhető, hogy a hormonpótlás is bekerül a vastagbélrák elleni küzdelem eszköztárába, amire szükség is van, hiszen epidemiológiai adatok szerint nő a CRC előfordulása egy koránt sem tipikus korcsoportban, a 20-35 évesek között.
Személyre szabott kezelés?
A jelenlegi klasszifikációs rendszer- ami a genetikai expressziós profilokon alapul –használhatatlan a FOLFIRI kezelés hasznosságának előrejelzésére. Erre a következtetésre jutott a Spanyol Nemzeti Rákkutató Intézet kutatócsoportja, akik eredményeiket a Nature Medicine-ben közölték (Colorectal cancer classification based on gene expression is not associated with FOLFIRI responseRaquel Martinez-Garcia, Pedro P. Lopez-Casas, Daniel Rico, Alfonso Valencia, Manuel Hidalgo).
A Manuel Hidalgo által vezetett kutatócsoport egy korábbi tanulmányra válaszul írta cikkét:A. Sadanandam és munkatársai tavaly márciusában, szintén a Nature Medicine-ben arról írtak, hogy génexpressziós profilok elemzése alapján sikerült a kolorektális rákokat (CRC) 5 alcsoportra osztani (inflammatory, goblet-like, enterocyte, transit-amplifying, stem-like, amelyek közül az egyik altípus jobban reagál a standardnak számító FOLFIRI kezelésre (folinát, fluorouracil, irinotecan), mint a többi. Sadanandam és munkatársai 21 CRC-s betege közül 7 beteg került a “stem-like” altípusba, közülük 5 beteg (70%) reagált pozitívan a FOLFIRI kezelésre, ezért Sadanandamék arra a következtetésre jutottak, hogy a génexpressziós profilok és a kezelésre adott válasz között direkt összefüggés van (A colorectal cancer classification system that associates cellular phenotype and responses to therapy).
Mint Manuel Hidalgo és munkatársai írják, Sadanandamék tavalyi tanulmánya szerint terápiás vonatkozása van eredményeiknek, azonban a spanyol kutatók újraelemezték a tavaly közölt eredményeket – amelyekről kiderült, hogy azok nem szignifikánsak, illetve saját vizsgálataik alapján is azt állítják, hogy a celluláris fenotípus nem hozható összefüggésbe a terápiás válasszal. Hidalgoék 3 stem-like típusba tartozó betege közül egy sem reagált a FOLFIRI kezelésre, míg más altípusba tartozó betegek mutattak terápiás választ. Hidalgo kifejti: a tumorok genetikai klasszifikációja alapvetően fontos szerepet játszik a rákos elfajulás mechanizmusának megértésében, illetve a személyre szabott terápia kifejlesztésében, így további kutatásokra van szükség a genetikai típusok és a terápiás válasz közötti összefüggés felderítéséhez.Hormonpótlás?
Némelyik rák kialakulásában fontos szerepet játszanak egyes hormonok, így az emlőrákéban az ösztrogén, a prosztatarákéban a tesztoszteron, azonban eddig még nem találtak olyan rosszindulatú tumoros megbetegedést, aminek a hátterében egy bizonyos hormon hiánya állna, írja az EurekAlert! amerikai rákkutatók eredményeiről beszámolva.
Scott Waldman vezető szerző és munkatársai eredményei szerint elképzelhető, hogy a vastagbél sejtjei akkor alakulnak át rákos sejtekké, amikor elvesztik egy parakrin hormont termelő képességüket. Normális esetben a guanylin segíthet a bélsejtek normális osztódásának fenntartásában, ami, tudván, hogy a bélnyálkahártya sejtjei 3 naponként kicserélődnek, igencsak fontos szerep.
Az Amerikai Rákkutató Társaság (American Association for Cancer Research) lapjában (Cancer, Epidemiology, Biomarkers & Prevention) megjelent közlemény (C. Wilson, et al., The paracrine hormone for the GUCY2C tumor suppressor, guanylin, is universally lost in colorectal cancer) szerint a vizsgált CRC-sejtek 85%-ában a normális vastagbélhámsejtekhez képest 100-1000-szer kisebb a guanylin mennyisége. Másrészt az 50 feletti egészségesek vastagbélhámsejtjeiben is jóval alacsonyabb a hormon koncentrációja, ami magyarázhatja az idősebbek körében tapasztalható nagyobb CRC-gyakoriságot.
A guanylin a GUCY2C (goosy toosy) nevű receptorokhoz kötődve segíti a bélnyálkahártyasejtek újratermelődését és normális funkcionálásukat. Mint a kutatók elmondják, a következő lépésben állatkísérletekben meg kell állapítani, hogy a hormonhelyettesítő terápia révén megelőzhetővé válik-e a CRC kialakulása, illetve növekedése, illetve meg kell fejteni, pontosan hogyan, milyen mechanizmusok révén működik a guanylin.

Figyelem: fiatalok!
2030-ra megduplázódhat a CRC-vel diagnosztizált fiatalok száma, figyelmeztetnek a University of Texas Rákközpontjának orvosai. A JAMA Surgery-ben publikált előrejelzésük szerint (Increasing Disparities in the Age-Related Incidences of Colon and Rectal Cancers in the United States, 1975-2010) az elkövetkező 15 évben 10 vastagbélrákból legalább 1-et, míg 4 rektális rák közül majdnem 1-et a tradicionális rákszűrési életkornál (50 év) fiatalabbakban fogják diagnosztizálni. George J. Chang vezető szerző szerint az Egyesült Államokbeli 20 és 34 évesek körében a vastagbélrák incidenciája 90%-kal, míg a rektális ráké 124%-kal nő meg 2030-ra. A növekedés hátterében minden valószínűség szerint az életmóddal összefüggő tényezők – elhízás, a fizikai aktivitás hiánya, nyugati diéta – állnak.
Az előrejelzés alapja egy 393 ezer emberre kiterjedő retrospektív kohorszvizsgálat (1975 és 2010 között CRC-vel diagnosztizált 20 évnél idősebbek). A trendek alapján

  • a vastagbélrák incidenciája 2020-ra 37,8%-kal, míg 2030-ra 90%-kal nő meg a 20 és 34 évesek körében (az 50 évnél idősebbekhez képest 131%-kal nagyobb növekedés 2030-ra),
  • a rektális rák incidenciája 2020-ra 49,7%-kal, míg 2030-ra 124,2%-kal nő meg a 20 és 34 évesek körében (az 50 évnél idősebbekhez képest 165%-kal nagyobb növekedés 2030-ra),
  • ugyanezen idő alatt a 35-49 évesek körében a vastagbélrák incidencianövekedése 27,7%, a rektális rák incidencianövekedése 46% lesz.

Mint a kutatók hangsúlyozzák: itt az ideje, hogy komolyan vegyük a figyelmeztető trendeket, és a megelőzés érdekében fokozzuk a lakosság oktatását, felvilágosítását. A CRC már ma is a harmadik leggyakoribb rosszindulatú megbetegedés, és a második leggyakoribb rákos halálozási ok. Továbbá, teszik hozzá, fontos az orvosok továbbképzése, hogy a fiatalabbak körében is felfigyeljenek a figyelmeztető jelekre, és ne csak az előrehaladott stádiumban vegyék észre a betegséget.

Dr. Kazai Anita
a szerző cikkei

Hormonhiány okozta vastagbélrák?

2014. november 12. - 10:59

A Philadelphia Egyetem új tanulmánya szerint a vastagbélsejtek elrákosodhatnak, ha képtelenné válnak egy bizonyos, a normál biológiájuk fenntartásához elengedhetetlen hormon termelésére. Amennyiben ez az eredmény igazolást nyer, az azt jelenti, hogy a vastagbélrák az egyetlen olyan rákos megbetegedés, melyet egy hormon hiánya vezérel. A kutatás eredményeit a Cancer, Epidemiology, Biomarkers & Prevention szakmai folyóirat közölte.
A kutatók 281 beteg szövetmintáit hasonlították össze nem rákos betegek mintáival, ami alapján megállapították, hogy a guanylin  hormon termelése a rákos minták 85%-ában 100-1000-ed részére csökkent.

A guanilin  egy lokálisan ható hormon (A GUCA2A (guanilin) a vastagbél iontranszportjának szabályozásában vesz részt. A guanilin expressziója csökkent humán intesztinális adenomákban. Újabb kutatási eredmények egyébként arra utalnak, hogy a guanilin aktivitás teljes elvesztése elősegítheti a tumoros átalakulást, vagy esetleg következménye is lehet transzport fehérje – a szerk.). Aktiválja a GUCY2C receptort, mely segíti a hámsejteket a bélfal helyreállításában. A bélfal körülbelül háromnaponta megújul. Ha a bélfalat helyreállító szignál nem képes fenntartani a sejtosztódást, akkor a kutatók szerint megnő a rendellenes sejtosztódás és a rákos elfajulás valószínűsége.

 

Alacsony a guanilin szint esetén a vastagbélsejtek  GUCY2C receptor termelése fokozódik. Azonban hormonszignál hiányában a receptorok képtelenek fenntartani az egészséges és normál sejtfunkciót.

A kutatás további eredménye, hogy az 50 év feletti betegek nem cancerosus sejtjei a fiatalabb betegekénél jóval kevesebb guanilint termeltek, ami a kutatók szerint megmagyarázhatja, hogy miért az idősebbeknél magasabb a vastagbélrák kockázata.
„Az a tény, hogy a vastagbélrák esetek zömében leáll a guanilin termelés, vezetett bennünket arra a feltételezésre, hogy a guanilin  a tumor növekedését vezérlő hormon lehet.” – mondta a vezető szerző Dr. Scott Waldman professzor, a Thomas Jefferson Egyetem Farmakológiai, és Kísérleti Terápiás Osztályának vezetője.

Hormonpótlással kezelhető-e a vastagbélrák?

Bár például az emlőtumor és a prosztatarák szintén hormonvezérelt kórképek, az új tanulmány elsőként utal arra, hogy egy hormon hiánya is okozhat rákos megbetegedést.

Waldman  szerint, ha a tanulmány további vizsgálatokban is igazolást nyer, akkor guanilin hormonhelyettesítő terápiával megelőzhetnénk a vastagbélrákot. A következőkben a kutatók rágcsálómodellben vizsgálják, hogy a hormon pótlásával megelőzhető-e a tumor kialakulása vagy progressziója. A kutatók azt is tovább kívánják vizsgálni, hogy a guanilin  miként tartja fenn a vastagbélsejtek  egészségét.
Korábban a Washington és a Vanderbilt Egyetem tanulmánya megállapította, hogy PLAC8 protein beindít egy változást a vastagbélfal normál sejtjeiben, ami teret ad a vastagbélrák terjedésének. Egy másik, 2014-es kutatás azt vizsgálta, hogy a bélbaktériumok „inkubáló” környezetet nyújthatnak-e a tumor fejlődésének.

A kutatók ebben a tanulmányban megállapították, hogy egyes bélbaktériumok által termelt proteinek aktívan elnyomják a bél sejtjeinek a DNS repair proteinjeit. Mivel a sejtek képtelenek a normál repair funkcióra, a sejtben kumulálódó mutációk rákhoz vezetnek.

Forrás: medicalnewstoday.com

Az FDA jóváhagyta a Cologuard nevű colorectalis rák szűrőeszközt

2014. október 7. - 19:58

Az US Food and Drug Administration (FDA) nemrégiben jóváhagyta az Exact Sciences Corporation Cologuard néven forgalomba kerülő széklet alapú colorectalis rák szűrőeszközét.
A Cologuard a székletminták analizálásával hemoglobin, többszörös DNS metilációs és mutációs markerek jelenlétét detektálja, és a teljes humán DNS mennyiséget a sejtekben, melyek a colorectalis rák (CRC) vagy az előrehaladott adenoma miatt a vastagbélbe kerültek.A Cologuard célja a colorectalis neoplasiával társult DNS markerek és az okkult vér jelenlétének kvalitatív detektálása. A pozitív eredmény jelzi a CRC vagy az előrehaladott adenoma jelenlétét, amit diagnosztikai kolonoszkópia követ. A Cologuard szűrőeszköz alkalmazása a CRC kockázat szempontjából jellemző 50 év feletti populációban mindkét nem esetében indokolt. A Cologuard nem helyettesíti a diagnosztikai kolonoszkópiát, illetve a magas kockázatúaknál a felügyeleti kolonoszkópiát.

Ahogy arról korábban a Medscape Medical News beszámolt, egy FDA tanácsadói testület javasolta az eszköz forgalomba hozatal előtti jóváhagyását márciusban.

„A jóváhagyás a colorectalis rákszűrés újabb lehetőségét nyújtja.” – mondta nyilatkozatában Alberto Gutierrez professzor, a Center for Devices and Radiological Health (CDRH) In Vitro Diagnosztikai és Radiológiai irodájának igazgatója. ”A fekális vérteszt jól megalapozott szűrőeszköz, és a klinikai adatok azt mutatják, hogy a teszt több rákos esetet detektál, mint az általánosan használt fekális okkult vér teszt.”
A széklet vagy fekális DNS tesztet az United States Preventive Services Task Force (USPSTF) jelenleg nem javasolja a colorectalis rák szűrésére. Más irányelvekhez hasonlóan az USPSTF az 50-75 év közöttieknél átlagos veszélyeztetettség esetén fekális okkult vértesztet, szigmoidoszkópiát vagy kolonoszkópiát javasol.

Jobb, mint a FIT

A Cologuard biztonságosságát és hatékonyságát nagy esetszámú klinikai vizsgálat alapozta meg, 10 023 beteg szűrésével. A Cologuard teljesítményét a fekális immunkémiai teszttel (FIT) hasonlították össze. A FIT általánosan használt, nem invazív szűrőteszt, mely a székletben lévő vért detektálja, Az összehasonlításkor a Cologurad felülmúlta a FIT teljesítményét a rák és az előrehaladott adenomák detektálásának pontosságában. A Cologuard a colorectalis rákok 92%-át, az előrehaladott adenomák 42%-át detektálta, míg a FIT a rákos esetek 74%-át és az előrehaladott adenomák 24%-át. Azonban a Cologuard a FIT-hez képest kevésbé korrekten azonosította negatív eseteket (87% vs. 95%).

A CMS együttes jóváhagyása

A Centers for Medicare & Medicaid Services (CMS) a Cologuard kapcsán szintén kiadott egy országos biztosítási határozat tervezetet, így ez az első termék, amit közös FDA-CMS pilot program keretében vizsgálnak felül. A két ügynökség jelenleg párhuzamosan vizsgálja az eszközt, mely cserébe lerövidíti az FDA és a CMS beszámoló közti várakozási időt.

„A párhuzamos felülvizsgálat lehetővé teszi, hogy az FDA jóváhagyási folyamat utolsó része és a CMS jóváhagyás egyidejűleg történjen, így nem kevesebb, mint hat hónappal rövidül meg a tanulmány kezdetétől az országos lefedettségig tartó időszak.” – mondta Nancy Stade, a CDRH politikai igazgatóhelyettese egy sajtóközleményben. „A pilot program jelenleg folyik, de alkalmazni fogjuk a tanultakat, hogy javítsuk az orvosi eszközök jóváhagyási folyamatának hatékonyságát azoknál az eszközöknél, melyek fontos közegészségügyi szükségleteket szolgálnak.”

A CMS javaslat szerint a Cologurad tesztre háromévente egyszer kerülne sor az 50-85 év közti Medicare kedvezményezetteknek, akik tünetmentesek (colorectalis betegség tünetei nem állnak fenn, beleértve, de nem szorítkozva a következőkre: alsó gasztrointesztinális fájdalom, véres széklet, a pozitív gvajakolos fekális okkult vérteszt, vagy pozitív fekális immunkémiai teszt), és átlagos kockázatúak (nem áll fenn adenomás polipok, colorectalis rák, vagy gyulladásos bélbetegség, beleértve Crohn-betegség és fekélyes vastagbélgyulladás a  kórtörténetben; és nem szerepel kolorektális rák vagy adenomatosus polip, familiáris adenomatosus polyposis, vagy örökletes nonpolyposis végbélrák a családi kórtörténetben.)

Címkék: colorectalis carcinomacolorectalis rákCRCrákszűrésFDA

Forrás: http://www.drportal.hu/hir.php?szid=18&tema=1&hid=18053_frisshir

Azonosítottak a Barrett esophagushoz és a nyelőcsőrákhoz kötődő 4 génvariánst

2014. február 19. - 09:37

Az ausztrál Fred Hutchinson Cancer Research Center és a QIMR Berghofer Medical Research Institute kutatói azonosítottak 4 génvariánst, mely összefüggésben áll a nyelőcsőrák és a Barrett esophagus fokozott kockázatával.
A tanulmány levelező szerzője  Thomas L. Vaughan professzor, a Fred Hutch Epidemiologiai Programjának tagja, a tanulmány eredményeit a Nature Genetics decemberben megjelenő nyomtatott kiadása előtt online is közzé tette. Vaughan a társszerzővel, David Whiteman professzorral, a QIMR Cancer Control Group (korábban Queensland Institute for Medical Research) vezetőjével közösen vezette a projektet.
Mindketten a nemzetközi Barrett’s and Esophageal Adenocarcinoma Consortium, azaz BEACON tagjai. A BEACON több mint 40 amerikai, európai és ausztrál kutató közreműködésével működő nyílt tudományos fórum a nyelőcsőrák és a Barrett esophagus okainak és prevenciójának kutatására.

„A nagyrészt a BEACON kutatóinak munkájára épülő epidemiológiai eredmények egyértelműen azt mutatják, hogy a környezetei tényezők, mint az obezitas, a gastroesophagealis reflux, a dohányzás és az étkezés nagy arányban felelős az incidencia gyors növekedéséért és a nyelőcső-adenocarconimából adódó mortalitásért. Azonban egyre több bizonyíték utal arra, hogy az örökletes hajlam is fontos szerepet játszik.” – állítja Vaughan, aki egyben az University of Washington School of Public Health kutatója.

A genetikai tényezők jobb megértése érdekében a kutatók az elmúlt 20 évben levezetett 15 nemzetközi tanulmányból DNS mintákat gyűjtöttek be, hogy felbecsüljék a betegségek heritabilitását és azonosítsák a fokozott kockázattal összefüggő genetikai variánsokat. Összességében több mint 8000 beteg DNS mintáit és életmódbeli kockázat expozícióját vizsgálták. Az alanyok közül kb. 5000 fő nyelőcsőrákban vagy Barrett esophagusban szenvedett, kb. 3200 fő a betegségekkel nem érintett kontrollszemély volt.

A DNS mintákat nagy denzitású  array vizsgálattal genotipizálták, ami lehetővé tette több mint egymillió genetikai variáns egyidejű és pontos értékelését. A statisztikai szignifikancia  fokozása, és a betegséggel potenciálisan összefüggő genetikai mutációk hatékonyabb azonosítása érdekében a kontroll alanyok nyilvános adattárakból nyert információit is hozzáadták az adatokhoz. Az analízis a Washington Egyetemen végezték a QIMR kutatócsoport közreműködésével.

Az adatok kombinációja után a kutatók genetikai variánsokat azonosítottak három lokuszon , a 3, 9 és 19-es kromoszómán, melyek a kutatók szerint összefüggenek a Barrett esophagussal és a nyelőcső-adenocarcinomával. A kutatók azt is megállapították, hogy a 16-os kromoszómán lévő genetikai variáns, melyet korábban a Barrett esophagushoz kapcsoltak, a nyelőcső-adenocarcinoma fokozott kockázatával is összefügg.

A kutatók megállapítása szerint az örökletes hajlam szerepe a betegség korai szakaszában, vagyis inkább a Barrett esophagus kialakulásában tűnik sokkal erősebbnek, mint a Barrett esophagus rákos elfajulásában.

„Ezek az eredmények fontos kiindulási pontot jelentenek a betegségeket okozó génvariánsokat meghatározó további epidemiológia tanulmányokhoz, és azokhoz a laboratóriumi vizsgálatokhoz, melyek segítségével azonosíthatjuk azokat a mechanizmusokat, melyek által a betegségeket okozó variánsok hatást gyakorolhatnak a Barrett esophagus és a nyelőcső-adenocarcinoma kialakulására.

Különösen izgalmas, hogy mind a négy lókusz az esophagus korai fejlődésével összefüggő, vagy onkogén aktivitással már kapcsolatba hozott géneken vagy azok közelében helyezkedik el, mivel ez azt jelenti, hogy közel kerülhetünk ahhoz, hogy megtaláljuk a halálos betegség kialakulásának fontos útvonalait.” – mondta Vaughan.
Végül, a kutatók úgy vélik, hogy ezek az eredmények hozzájárulnak olyan új szűrőeszközök fejlesztéséhez, melyekkel azonosíthatjuk a nyelőcső-adenocarcinoma és annak prekurzorai szempontjából legnagyobb kockázatú betegeket, különösen, amikor obezitas és gasztrikus reflux kombinációja is fennáll. A kutatók reményei szerint a betegség patofiziológiájának alaposabb megértése jobb és korábbi kezelésekhez vezethet el.

A Barrett esophagus összefügg a krónikus gyomorégéssel és kb. 1-2 millió amerikait érint. Bár a Barrett esophagus nyelőcsőrákká fajulásának kockázata évente 0,5%, a korai diagnózis elmaradása esetén a betegség kilátásai meglehetősen komorak. Az invazív nyelőcsőrákkal diagnosztizált betegek zöme a diagnózist követő éven belül életét veszti.

Becslések szerint idén a nyelőcsőrák 18 000 amerikait érint, akik közül több mint 15 000 beteg előre láthatólag belehal a betegségbe. A nyelőcső-adenocarcinoma a nyelőcsőrák megbetegedések több mint 60%-át jelenti. A betegség a férfiak körében hétszer gyakrabban fordul elő.

Gasztrointesztinális események nem szteroid gyulladáscsökkentő-terápiára került betegeknél

2014. február 19. - 09:34

A nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek (NSAID, non-steroidal anti-inflammatory drug) széles körben használatos fájdalomcsillapítók.

Többszörösen igazolt a NSAID-ok hatása, a terápiás választ azonban nagyban csökkentheti a fokozott a felszívódási zavar, az egyéb hasi tünetek, a kardiovaszkuláris események (pl. myocardialis infarktus, stroke, szívelégtelenség) és a súlyos gasztrointesztinális (GI) szövődmények (pl. peptikus fekély) előfordulásának esélye. Újabb vizsgálatok azt erősítik meg, hogy a NSAID-kezeléshez társuló GI komplikációk az alsó béltraktust is érinthetik. A felsorolt tünetek gyakran rosszabb életminőséggel társulna.

A nem-intervenciós vizsgálatot úgy tervezték meg, hogy a való élet feltételei mellett számszerűsítse a szövődménymentes és/vagy szövődményes GI események előfordulási gyakoriságát olyan NSAID-ot szedő betegeknél, akiknél fokozott a kockázat előrehaladott életkor (≥60 év), kórelőzményben szereplő peptikus fekélybetegség vagy egyidejű egyéb gyógyszeres kezelés miatt.

Betegek és módszerek

Az EVIDENCE vizsgálat egy páneurópai, több központ bevonásával lefolytatott (2−12 hetes retrospektív és 6 hónapos prospektív periódus) kohorszvizsgálat volt, amelybe olyan felnőtt korú betegeket vontak be, akiknél GI kockázati tényezők fennállása ellenére  NSAID-kezelés vált szükségessé. Az adatgyűjtés 2010 augusztusa és 2011 szeptembere között folyt.

GI rizikófaktornak tekintették a következőket: 60 éves vagy a feletti életkor; dokumentált peptikus fekély a kórelőzményben; egyidejű kezelés kis dózisú acetil-szalicilsavval (ASA) kardiovaszkuláris prevenció céljából, alvadásgázlókkal, szelektív szerotoninvisszavétel-gátlókkal (SSTI) vagy orális kortikoszteroidokkal.

Az EVIDENCE vizsgálat elsődleges végpontja a kiválasztott GI események incidenciája volt, a beválasztás után 6 hónappal meghatározva. Másodlagos végpontok voltak: a GI események incidencia-aránya, a kardiovaszkuláris és egyéb szövődmények előfordulása  Az egyéb kimeneteli paraméterek közé tartozott az egészségügyi ellátás igénybe vétele, a beteg által jelentett kimenetel, a kezeléssel kapcsolatos elégedettség, amelyekről máshol számoltak be a szerzők.

Eredmények

A 100 személy-évre számított incidencia a szövődménymentes GI események esetében 18,5, a szövődményes GI események vonatkozásában 0,7 volt. Az átlagosan 182 (61−320) napos nyomon követés során a GI események jóval gyakrabban érintették a felső gyomor-béltraktust (12 százalék), mint az alsó GI szakaszt (1 százalék). Jóval ritkábban jelentettek kardiovaszkuláris, illetve egyéb nem-GI esemény előfordulását.

Következtetések

Az EVIDENCE vizsgálat azt igazolta, hogy a nagy kockázatú betegcsoportban nagy a NSAID-indukált felső és alsó GI események előfordulásának veszélye. A gasztroprotekcióra vonatkozó irányelvek betartásának mértékére általánosságban az mondható, hogy meglehetősen elégtelen. Valószínűnek látszik, hogy jelentős hatású zavaró tényezők játszhattak közre abban, hogy a való élet körülményei között végzett európai vizsgálatban nem sikerült igazolni a PPI-szerek hatását a NSAID-hez kapcsolható GI események megelőzésében.

(Forrás: Lanas A, et al. Gastrointestinal events in at-risk patients starting non-steroidal anti-inflammatory drugs (NSAIDs) for rheumatic diseases: the EVIDENCE study of European routine practice. Ann Rheum Dis. doi:10.1136/annrheumdis-2013-204155)

2014. január 31.

Forrás: http://www.medicalonline.hu/gyogyitas/cikk/gasztrointesztinalis_esemenyek_nem_szteroid_gyulladascsokkentoterapiara_kerult_betegeknel?utm_source=newsletter&utm_medium=medicalonline_hirlevel&utm_campaign=11308

 

Címünk: 1136 Budapest, Pannónia u. 35-37. fsz. 2. – Telefon: (+36) 1 330-1143 / (+36) 30 420-2991 – E-mail: info@pmcmedical.hu

Készítette: tutihonlap! - honlapkészítés